Tomboló

 Afrikai mércével nézve Szenegál mindig is nyugodt és stabil helynek számított: a kis nyugat-afrikai ország dekolonizációja óta (1960) íródó történetében a szenegáliaknak nem kellett számolniuk puccsokkal, polgárháborúkkal, etnikai konfliktusokkal, az eltelt alig több, mint 50 év alatt csak kisebb zavargásokra került sor, illetve mérsékelt szeparatizmus felütötte a fejét a déli Casamance tartományban. Az elmúlt napokban komolyan lehetett attól tartani, hogy a békés demokrácia időszaka véget ér, és a tavalyi elefántcsontparti konfrontációhoz hasonló helyzet alakul ki.

De nem így történt; az elnökválasztás második fordulója komolyabb problémák nélkül lezajlott, és a hivatalos eredmények szerint a kihívó Macky Sall (korábban miniszterelnök 2004 és 2007 között) a szavazatok 65,80 %-ával megnyerte a választásokat. Ezzel véget ért az agg Abdoulaye Wade 12 éves uralma. Még a szakértőket is meglepte, hogy Wade, aki 86. életévének ellenére érzett magában annyi erőt, hogy egy harmadik terminusra vállalkozzon, már másnap a reggeli órákban elismerte vereségét és felhívta ellenfelét, hogy gratuláljon. Ritka pillanatok ezek az afrikai kontinensen!

Mikor 2000-ben Wade elfoglalhatta az elnöki hivatalt, hosszú-hosszú ellenzékiséget hagyott a háta mögött. De az évezredforduló meghozta a szerencséjét, és legyőzte az 1981 óta rengáló Abdou Diouf-ot, és ezzel megtörte a Szenegáli Szocialista Párt (PS) 1960 óta tartó hegemóniáját. Wade uralma alatt Szenegál fejlődésnek indult (mára az egyik legstabilabb gazdaság a nyugati térségben), de ez azzal is járt, hogy a vidék folyamatosan leszakadt a városoktól, és ez a helyi, törzsi keretek közt működő viszonyoknak komolyan ártott. Nem tett jót Wade karrierjének, hogy nepotizmus vádjával kellett szembenéznie, egyesek azt vágták a fejéhez, hogy visszavonulása után fiának akarja átadni a hatalmat, és egyfajta dinasztiaalapításra törekszik. Karim Wade, akit közlekedési-gazdasági kapcsolatai és minisztersége miatt a "föld és levegő urának" aposztrofáltak, tagadta mindezen "rágalmakat". Az elnök másik hajmeresztő ötlete volt a választási rendszer módosítása, mely szerint az elnökválasztás győztesének már 25 %-ot elég lett volna összekaparni az 50 % helyett. Ez, a megosztott ellenzék miatt, könnyedén jelenthette az adott személynek a legtöbb szavazatot. Nagyszabású tüntetések tántorították el Wade-et ettől a tervétől.

Abdoulaye Wade - 12 év után mennie kell

Macky Sall győzelmének kulcsa a 2. forduló előtti ellenzéki összefogás volt, ugyanis az összes többi jelölt Sall támogatására buzdította híveit, akik fegyelmezetten a győztes neve mellé húzták az ikszet. A szenegáli választás végkimenetele akár a mai magyar ellenzéki pártok számára is nagy tanulság lehet: összefogás nélkül a még mindig leginkább támogatott Fideszt sem lehet legyőzni. Ha a Fidesz nem szerzi meg a parlamenti helyek 50%-át, akkor van esély arra, hogy a parlamenti erők összefogjanak.

Természetesen a Jobbikkal való együttműködés kizárt, hiszen ő sem hajlandó, és vele sincs hajlandóság koalíciót kötni a pártokkal. A jelenlegi parlamenti ellenzék, az MSZP, az LMP és a DK azonban összefoghat. Azonban kétséges, hogy a három erőnek még így is meg lesz az 50 %-a. 2014-re természetesen jöhetnek olyan új erők (főleg az utcai politizálásból kinőve), melyek felbolygatják a jelenlegi status quo-t, de egyenlőre én ilyet nem látok. Az MDF liberális utódpártja, a JESZ és a Szili Katalin nevével fémjelzett Szociális Unió (SZU) népszerűsége a mérhetőség alatt leledzik. Komoly szervezet bontakozhat ki azonban a Szolidaritásból, a Milla-csoportból, a 4K!-ból. Majd meglátjuk. Ha Szenegálban sikerült az összefogás, itthon miért ne?