Elsőre valóban furcsának hathat, hiszen több elemző is kimutatta korábban, hogy az egyre inkább elhúzódó Schmitt-ügy a Fidesznek árt legjobban, míg az ellenzék ebből profitálhat. Lengyel László is arról beszélt, hogy a parlamenti ellenzék össze teheti a két kezét, mert ilyen nyílt támadási felületet még nem kapott a 2010-es választások óta. Ennek tényleg van alapja, hiszen Schmittre ezután újjal lehet mutogatni, egy olyan személyre, aki az egész magyar kormányoldal elvtelenségét, tehetségtelenségét megtestesíti.
Schmitt lemondatásával a Fidesz két ponton is nyert volna:
- ezután teljes joggal, példával illusztrálva hangoztathatta volna, hogy Magyarország már nem "következmények nélküli ország", ahogy az "elmúlt nyolc évben volt".
- Schmitt távozásával új elnököt kellett volna választani, akinek mandátuma egészen 2017-ig kitartott volna. Egy esetleges 2014-es kormányválság esetén a Fidesz majdnem az egész következő cikluson át biztosította volna a köztársasági elnök hűségét irányukba, ami ellenzéki szerepben igen fontos fegyver.
De miért állt ki Orbán a bukott elnök mellett, s ezzel pártjának értelmiségi holdudvarának véleményével is szembemenve? Sokan a miniszterelnök habitusában keresik a választ, szerintük Orbán nehezen, vagy soha sem ismeri be tévedését (ezért él még a harcos retorikával belföldön, s ezért tarthatta meg bársonyszékét Matolcsy György is).
Céltábla lett
Ismerve Orbánt, a fentiek valóban ésszerű magyarázatot szolgálhatnak, de én rávilágítanék egy másik opcióra is; a tényfeltáró bizottság jelentése, azaz kedd óta a fősodrú, mértékadó média vezércikkeiben Schmitt ügyével vannak elfoglalva. Abban az időben, amikor háztartások sokaságánál kapcsolják le a gázt, amikor családok ezreinek hitele dől be. És akkor, amikor megszorító intézkedések sokaságát kívánja a Nemzeti Együttműködés Kormánya a szavazóik terhére tenni, hogy elkerülje júniusban az Európai Unió pénzfolyósításainak befagyasztását. Ezekben az időkben Schmitt kapóra jön, hogy a valódi problémáról el lehessen terelni az emberek figyelmét.
Másrészről, a 2014-es választásokig még két év van, akkorra már az átlagszavazó nem fog emlékezni a plágiumügy részleteire, csak magát az esetet tudja majd visszaidézni. 2014-re valószínűleg ez a botrány kevésbé lesz hatással. Hiába fogja az ellenzék még hónapokig indexen tartani az ügyet, a tüntetők belefásulnak, az emberek pedig megunják a témát, az újságok címlapján pedig eltűnnek az ezzel kapcsolatos hírek, hogy a belpolitikai rovat utolsó hasábjain foglalják el az őket megillető helyet. Ha az ellenzék kitartóan ostromolja Schmittet, az még vissza is üthet rájuk, hiszen az emberek hajlamosak a megsajnálásra, és a nyilvános meghurcoltatásnak nincs politikai haszna a magyar közéletben és politikai kultúrában.
Valamint még hozzá tehetnénk: 2013-ban még mindig jelölhet új köztársasági elnököt a Fidesz, és akkor már egészen 2018-ig bebetonozhatnák ezt a közjogi méltóságot a saját pártérdekük szerint. Hiszen ne feledjük: maga Schmitt személye pótolható, a tevékenysége, azaz a feltétel nélküli kiszolgálás nem. Biztos vagyok benne, hogy más Fidesz-közeli személy is alkalmas lehet erre a "hatalmas erőket és összpontosítást igénylő feladatra".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.