Tomboló

 Az elmúlt hónapokban a regnáló francia elnök, Nicolas Sarkozy görcsösen küzdött, hogy ledolgozza 7 %-os hátrányát szocialista kihívójával, Francois Hollande-dal szemben, ám ez végül nem sikerült, a választás első fordulójában mintegy másfél %-kal kikapott. Ez talán így is szép eredmény tőle, tekintve, hogy az utóbbi évtizedek legnépszerűtlenebb elnökéről van szó. Ezzel szemben nagy meglepetést okozott a Nemzeti Front jelöltjének, a Le Pen-lánynak az eredménye. Talán az apunak már sokkal korábban félre kellett volna állnia... Mivel a második fordulóba nem jutott jelöltek Hollande támogatására buzdították híveiket, így várható, hogy 17 év után ismét szocialista politikus foglalhatja el az Élysée-palotát.

Hollande nem csinált abból titkot, hogy megválasztása esetén egyenesen szembe fog menni az addigi francia politikával. A szocialisták mindig is euroszkeptikusabbak voltak a jobboldalnál, így ezen nincs mit csodálkozni. Az integrációs politika mérséklésének egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka a pénzügyi uniós együttműködés felszámolása lehet: a baloldal célja, hogy a nagy nehezen megkötött fiskális paktumot felhígítsa azzal, hogy a szigorú költségvetést szabályozó tervezetbe olyan elemeket is beépítsen, mint a munkahelyek védelme. Ez mindenképp szembemegy azzal a Merkel-Sarkozy megállapodással, mely abszolút pénzügyi-háztartási szempontból analizálja és próbálja megoldani a kialakult válságot. A paktum jövő év elején lépne érvénybe, addig minimum 12 euróval fizető tagországnak kell aláírnia: eleddig csak Portugália, Görögország és Szlovénia tette meg ezt. Ha ez megvan, a szerződés automatikusan életbe lép, hiába Hollande ellenkezése. Az uniós fejesek, úgy látszik, tanultak a ratifikálások korábbi nehézségeiből, így a paktum az esetleges francia nyomásgyakorlás ellenére is életbe léphet.

Az új köztársasági elnök hivatalba lépésével Franciaország egy jóval protekcionistább gazdaságpolitika felé nyithat, mely kevésbé lesz tekintettel a Közös Európa érdekére. Azonban attól nem kell félni, hogy a franciák visszatérnek a 60-as évek szappanoperáihoz, amikor a karakteres Charles de Gaulle hosszú évekig bojkottálta az EGK döntéshozatalát. Hollande többször is hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja az integrációt, és igenis az európai egység híve. Szinte biztos, hogy a bevándorláspolitika például (teszem hozzá, sajnos) nem fog szigorodni, hiszen e tekintetben Sarkozy jóval radikálisabb volt, aki a választás utolsó kampányszakaszában, minden bizonnyal, hogy megnyerje a szélsőjobboldali szavazók egy részét, már azt hirdette, hogy a schengeni egyezményt felrúgva vissza kell vezetni a határok ellenőrzését. Valljuk be, ez már igencsak elkeseredett lépés volt a magyar származású elnök részéről...