Tomboló

 Most, hogy Áder János gyakorlatilag születésnapi ajándékként megkapta a Sándor-palota kulcsát, így elmondhatjuk, hogy a közjogi méltóságok kétharmada komoly arcszőrzettel rendelkezik (csakhogy maradjunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egy frázisánál). Ami azért meglehetősen ritka a 21. századi elegancia politikájában. Viszont érdemes körülnézni, hogy a magyar parlamentarizmus történetében hány államférfi rendelkezett e férfias megjelenéssel.

A Habsburg Birodalmon belül Magyarország csak részleges önállósággal rendelkezett. A nemzeti ébredés korában, a XVIII-XIX. század fordulóján a magyar főurak külsőségekben is próbálták magukat elkülöníteni az osztrákoktól, így jelenhetett meg a díszmagyar és a hosszú szakáll, mint a magyar identitás reprezentánsai. Ha végignézzük az osztrák hivatalnokok, udvari képviselők arcképcsarnokát, az Európában akkor jellemző hófehér paróka és csupasz arc jellemző. A magyar viselet élesen elüt.

Elég csak gondolni az első felelős miniszterelnökre, gr. Batthyány Lajosra vagy Kossuth Lajosra, de akár gr. Széchenyi Istvánra, aki azonban ifjonti éveiben inkább volt német, mint magyar. A kiegyezés utáni időszakban szintén nem találunk sokáig olyan személyt, aki ne rendelkezett volna ilyen-olyan arcszőrzettel. gr. Andrássy Gyula arcszőrzete, Tisza Kálmán szakálla mögött megbújó joviális mosolya, feledtetve, hogy milyen határozott és kemény miniszterelnök volt 15 évig. Az első kormányfő, aki nem viselt se bajuszt se szakállt, az Wekerle Sándor volt, aki nem nemesi sorból jött. Háromízben is az ország élére kerülhetett, először 1892-ben. Az ő megjelenése már inkább hasonlított a kor nyugat-európai és amerikai politikusaihoz, díszmagyar helyett polgári öltöny, szakáll helyet erős pajesz.

Ezután azonban jó ideig ismét bajszos miniszterelnökökkel találkozhatunk: a prímet mindenképp a testőrkapitányi sorból előlépő br. Fejérváry Géza viszi, akinek jellegzetes, pöndörített bajsza oly határozott megjelenést kölcsönöz, hogy érthető, a felséges Ferenc József király miért rá bízta az ország vezetését az 1905-06-os belpolitikai válság idején. Mindenképp őt illeti meg a "Magyarország bajuszkirálya" elnevezés. De érdemes szót ejteni a belső-szolnoki "pasáról", br. Bánffy Dezsőről, akinek nevét a nemzetiségek jó ideig emlegették. Széll Kálmán, akinek nevét az utóbbi években egy ország ismerhette meg, s aki méltatlanul lett dehonesztálva azzal, hogy róla nevezték el a megszorító csomagokat (Gyurcsány nem volt ennyire ravasz!), már inkább hasonlít egy nyugati államférfihoz, ám bongyor szakállát ő sem hagyta hátra. Megjelenését tovább fényezi csíptető szemüvege, amely a mai kor embere számára már inkább vicces.

A drasztikus politikai változások, forradalmak ezt a tendenciát nem változtatták meg, hiszen az 1918-19-es zűrzavaros időszak összes miniszterelnöke rendelkezett arcszőrzettel. Még Garbai Sándor, a Tanácsköztársaság kirakatvezetője (Kun Béla, a kommunisták de facto vezetője viszont nem). A Horthy-korszakban az első évtizedben szintén folytatódott a bajuszos méltóságok sora, elég Bethlen Istvánra gondolni, akinek ábrázatát oly sok karikatúra örökítette meg. Az államfő, a 24 évig "ideiglenes" kormányzóként funkcionáló Horthy Miklós viszont kínosan ügyelt arra, hogy arca csupasz maradjon mindig. Úgy látszik a szélsőjobboldali oldalon nem divat az arcszőrzet: Gömbös, Imrédy, Bárdossy és Szálasi nem rendelkeztek se bajusszal, se szakállal, s mindannyian előbb-utóbb a fasiszta/náci oldalon kötöttek ki. Teleki Pál egyszerű bajuszát és Kállay Miklós elegáns "szájöldökét" viszont nehéz nem tudomásul venni a történelemkönyvekből.

A bajusz szerepének csökkenését egyértelműen a II. világháború utánra tehetjük: már az Ideiglenes Nemzeti Kormány katona-miniszterelnöke, dálnoki Miklós Béla sem viselt combkefét. Tildy Zoltán és Nagy Ferenc igen, de ezek rövid "intermezzók" voltak, a kommunista uralomban már csak elvétve találhatunk bajszos politikust: Nagy Imre fényes feketére kefélt bajuszát még az 1956 utáni fogság sem tudta kikezdeni, viszont rajta kívül csak a 12 éven át regnáló Lázár Györgyöt vehetjük be a hosszú sorba. ő egyébként még ma is él. Kádár, Rákosi, Gerő, Dobi, Grósz, a korszak meghatározó politikusai nem viseltek bajszot.

Lázár az utolsó bajszos kormányfő eleddig, lévén, hogy a rendszerváltás utáni nyolc miniszterelnök (beleértve Németh Miklóst is) egyike sem rendelkezik bajusszal. Ugyanez vonatkozik az éra politikusaira is, az arcszőrzetek drasztikus lecsökkenését láthatjuk. Azért vannak üdítő kivételek: elég csak Kövér Lászlóra gondolni, akinek sűrű bajsza (és korábbi hosszú haja) betyáros külsőt kölcsönöz sajátjának, vagy Bokros Lajosra, akinek szinte védjegyévé vált különös arcszőrzete. A harmadik ilyen személy Áder János, aki most államfő lett. Ő egyébként ezzel a második bajszos elnök lett a III. Köztársaság óta, elvégre Göncz Árpád is rendelkezett arcszőrzettel, még ha ritkással is. Persze megemlíthetjük még Csapody Miklóst, Révész Máriuszt vagy Kuncze Gábort, de már egyikük sem tartozik az elsővonalbeli politikusok közé. Remélem, senki jelentőset sem hagytam ki (ha mégis, elnézést).