Mikor vasárnap a kereki Horthy-szobor felavatásáról néztem egy videót a YouTube-on, azon morfondíroztam, vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fából készült szobrot valamilyen módon meggyalázzák: gondoltam felgyújtásra, horogkeresztekre, kivágásra stb. Nem kellett sokat várni, az tény, megtörtént, amitől Kereki lakosainak nagy része rettegett: megérkezett hozzájuk a nagypolitika, annak minden gyomorforgató elemével együtt.

Én személy szerint Horthy Miklóst jelentős történelmi alaknak tartom, aki az 1918-19-es Vörös Terror után talpra állította az országot a lehetőségekhez mérten. Az pedig, hogy a II. világháborús zsidóüldözéseket neki tulajdonítják, teljes mértékben abszurdum: az úgynevezett holokauszt csak 1944 nyarán, a német megszállás után jelentkezett hazánkban, addig a zsidók viszonylagos nyugalomban élhettek (még a szám szerint 4 db zsidótörvény ellenére is). Persze mondhatják sokan, hogy Horthy, azzal, hogy hivatalában maradt, mintegy nevét adta azokhoz az eseményekhez, amelyek nem öregbítették hazánk egyébként is megtépázott hírnevét. Utólag valóban jobb lett volna, ha a kormányzó úr tüntetőleg lemond; ám ezek a rágalmak nem állják meg a helyüket, ha a korabeli memoárokon keresztül megnézzük Horthy személyiségét: funkcióját ő egyfajta szolgálatnak tekintette, és esze ágában sem lett volna magára hagyni oly szeretett nemzetét azokban a vészterhes időkben. Horthy az októberi nyilas puccsig egyfajta fékező erőként, magyar érdekérvényesítőként tudott megjelenni. A budapesti gettó akkor bizony sokak túlélését is jelentette, még ha sanyarú körülmények között is kellett megszenvedniük a háború végét...

Dániel Péterről és annak performance-áról nem sokat kívánok szólni. Egy feltűnési viszketegségben szenvedő, önértékelési zavarokkal küszködő "ügyvédről" van szó, ezt a Facebook-os bejegyzései világosan mutatják. Lehet nem szeretni egy történelmi személyt, ám az semmiképp sem indokolhatja egy primitív barbár cselekedet elkövetését. Én ki nem állhatom a "vörös grófot", nemzetünk egyik megrontóját, Károlyi Mihályt, ám elítéltem azt, amikor a szobor fejére kipát helyeztek el. Ugyanez vonatkozik a rakparti cipősorra is. Nem hiszem, hogy ezen a szinten kéne ezeket a mély ellentéteket, viszontagságokat lerendezni, hanem jóval kulturáltabb keretek között. Horthy és Károlyi is eléggé megosztó személyiség, így talán a szoborállítás számukra még nem időszerű. Jól látta előre Kereki polgármestere, hogy a szoboravatással a település micsoda kétes hírnevet szerezhet magának... az pedig már senkit sem érdekel, hogy micsoda festői panoráma veszi körül a falut, a közeli domb tetején lévő fehérkői vár maradványaival egyetemben.