Egy korábbi posztomban már írtam a Maliban kialakult helyzetről és Azawad elszakadásáról. Azóta, az elmúlt hónapokban, kiderült, hogy a fellázadt tuaregek sem egységesek, s szépen-lassan a radikálisok vették fel az események fonalát (legfontosabb közülük az Ansar Dine, mely kiterjedt kapcsolatokat is ápol az Al-Kaida afrikai szárnyával). Észak-Mali két legfontosabb városa, Goa és Timbuktu a lázadók megszállása alá került. Előbbi várost épp ezekben az órákban aknásítják el, hogy a mérsékelt tuaregek ne tudják azt visszafoglalni a szélsőséges iszlamistáktól.
Ami viszont Timbuktuban történt/történik, minden képzeletet felülmúlt. Habár az UNESCO-nak már lehetett fogalma arról, hogy milyen, amikor egy-egy védett, történelmi kincs kiállja az évezredek viszontagságait, aztán jön egy primitív barbár rezsim, amely lerombolja az egészet (elég csak gondolni az afganisztáni Buddha-szobrok esetére).
Az Ansar Dine elpusztította az ősi város mauzóleumait, jégcsákánnyal estek neki a falaknak, széthordták a felbecsülhetetlen értékű kincseket. A könyvtárakban fellelhető középkori iratok, tekercsek sorsába már bele sem merek gondolni. Az UNESCO tragédiának nevezte a kialakult eseményeket. Július 3-án az iszlamisták bezúzták a Szidi Jahja mecset kapuját és teljesen lerombolták az ősi szentélyt.
Már csak az egésznek az értelme maradt hátra... nos, olyat itt nem találunk....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.